Többen közületek jelenleg ebben a cipőben járnak. Nekünk is vannak elvárásaink, de a munkáltatóknak is. Például egy 20 éves embertől 40 év munkatapasztalat, seggnyalás és társaik. A legtöbb munka gyárakban van, ami alapvetően nem is lenne annyira rossz, ha az ott dolgozó emberek tudnának normálisan viselkedni egy frissen bekerült emberrel. Nem elég, hogy egy új helyen vagy és meg kell tanulnod a feladatodat, de akkor még ott vannak azok az emberek, akik már évek óta ott dolgoznak és rád rossz szemmel néznek. Köcsög újonc, neki nem megy egyből, takarodjon innen. Erre a legtöbb ember bestresszel és kényszeresen is jól akar csinálni mindent, szeretne beilleszkedni. Úgyhogy nem elég az új munka, még ott van egy rakás ember, akik elvárnak tőled dolgokat. Az is lehet, hogy kiközösítenek és könyörgöm, kinek van kedve úgy menni, hogy leszarják a fejét? Persze ezt a munkáltató leszarja, neki az a fontos, hogy a beled is kidolgozzad, és ők jól megszedjék magukat. Mert a gyereküknek a legújabb iPhone kell, te meg vedd meg a kenyered, párizsid és fizesd ki a lakbéred. Persze vannak azért jobb helyek is, de megkérdezve 3 ismerőst, ezek a tapasztalatok jöttek tőlük is. Akinek pedig még családja is van, hát igen, nehéz az élet az biztos. Úgyhogy aki szeretne egy kicsivel talán jobb helyet, az megpróbálja magasabb pozícióban. Addig pedig ott van a munkanélküli segély, vagyis csak lenne, mert ha jól tudom fél vagy egy év munkaviszony kell hozzá. Úgyhogy szegény pályakezdő fiatal, aki szeretne valamit kezdeni az életével, majd szépen éhen hal, mert nem érdekli az embereket, hogy még csak tízen vagy húszon pár éves vagy és még nem dolgoztál. Szóval ez a fiatal talán egy hónapig tud várni (talán) de utána rákényszerül, hogy elmenjen egy olyan helyre, ahonnan nehéz kitörni, mert egy jobb álláshoz nem egy betanított munkás pozíció szükséges. Aki pedig megteheti, hogy még vár egy kicsit, talán sikerrel jár. Bead legalább ötven önéletrajzot és reménykedik. Én szerencsére viszonylag hamar találtam munkát a szakmámban és sokkal jobban érzem magam egy üzletben eladóként, mint egy gyárban bábként. Nyilván nekem sem lehet mindent, de kisebb csapatban dolgozom, nem kell attól félnem, hogy akármiért lenéz valaki, nem kell megfelelnem nagyjából 50 (ha nem több) embernek, elég csak a főnökömnek. A munkám miatt nagyon ritkán szoktam idegeskedni. Bemegyek az üzletbe, általában ketten vagyunk és eltelik a nap. Nem tudom, nektek pontosan milyen problémáitok vannak még ezeken kívül de nem szabad elszomorodni ha nem sikerül valami. Ha pedig egy rossz munkát kell elvállalni, akkor még mindig van legalább 3 hónapod, hogy a munkád mellett tudj keresgélni valami sokkal jobbat. Addig pedig tegyük azt, amit egy rendes munkanélküli ember tesz. Felkelünk, egész nap menők vagyunk, majd visszafekszünk aludni.