Ne haragudjatok, amiért már hónapok óta nem írtam semmit, de valahogy mindig más dolog foglalkoztatott. Most pedig ismét kedvem lett írni. Egy komoly és személyes témát hoztam nektek.

Már kiskorom óta érzem, hogy valami nincs rendben velem. Már akkor foglalkoztatott a halál, amikor még semmit sem tudtam róla. Pedig a családban csak egy valaki halt meg, és a temetésére sem emlékszem, mégis a tudatalattim eltárolta a dolgot. Az első konkrétabb dolog, amiben már megnyilvánult a depresszióm az általános iskolás koromban történt. Én egy vidéki lány voltam és egy olyan suliba járhattam, amit én választottam. Maga az iskola tényleg jó volt, csak épp egy rossz osztályt fogtam ki magamnak. Voltak hibáim, ami miatt kipécézhettek, több is, így hát sikerült is áldozattá válnom. Az első ilyen ok az volt, hogy a szüleim nem voltak túl gazdagok.Azzal a mamámmal éltünk együtt, aki a mai napig megkeseríti az életem. A szüleim minden pénzét kikönyörögte, emiatt rám már nem sok jutott. Emiatt pedig nem voltak menő cuccaim, a szüleimnek nem volt menő kocsija és én sem voltam menő. A második, hogy alsóban és felsőben is kifogtam 1-1 olyan osztályfőnököt, aki nem kedvelt engem. Én persze csendben meghúztam magam mindig. De ha bármi problémám volt, akkor nem segítettek nekem. Emlékszem egyszer nagyon rosszul voltam, és odamentem óra után az énektanárhoz, hogy nagyon nem érzem jól magam. Neki egyből feltűnt, hogy lázam lehet és tűzforró vagyok. Gyorsan haza is küldtek a suliból. De előtte én az osztályfőnöknek szóltam, aki szerint hazudok és nincs semmi bajom. Ez alsóban történt. 
Az osztálytársaim pedig folyamatosan szekáltak engem. A tesi sosem volt a kedvencem. A futáson kívül egyébként mindennel elvoltam, de futni nem szerettem. Egyszer a 12 perces futásnál rosszul is lettem, és be kellett mennem az orvosiba. Ott feküdtem egyébként 1 órát, mire elmúlt a hányingerem és nem szédültem. Ez az orvosi szoba, pont az öltöző mellett volt és hallottam (meg az orvos is) ahogy a többiek visítoznak és kifiguráznak engem, hogy milyen egy nyomorék vagyok. A tesiórák már csak azért sem voltak jók, mert a többiek néha azt csinálták, amikor utolsó óra volt, hogy kivágták a nadrágomat középen, én pedig így mentem haza a hidegben. Annyi volt a szerencsém, hogy hosszú volt a kabátom és eltakart. Az iskolában történtek miatt már sokszor megfordult a fejemben, hogy jobb lenne a világ nélkülem. Az sem segített a dolgon, hogy otthon is pokol volt az életem. Családon belüli erőszak áldozata voltam szinte minden egyes nap. A mamám és anyukám is elvertek, ha épp rossz napjuk volt. Nem kellett nekem rossznak lennem. Volt amikor anyukám akkor is megütött, amikor megöleltem, hogy felvidítsam, amiért rossz kedve van. Egy idő után anyukám leállt a dologgal, de a mamám még évekig folytatta. Emiatt is teljes mértékben ki voltam készülve. Sem otthon, sem az iskolában nem voltam boldog. Aztán nehezítésképp a szüleim is elváltak. Én anyukámmal az új barátjához költöztem, mamámék pedig felköltöztek Pest másik végébe, hogy azért annyira messze ne legyünk már egymástól. Így kerültem én Pestre. A középiskolában pedig a borzalmak folytatódtak. Ismét sikerült egy rossz csapatba kerülnöm. Az életem az iskolában pedig szép lassan a lelki terror színterévé vált. Közben az új helyet sem sikerült megszoknom és a válás miatt pedig anyukám barátjával sem voltunk jóban. Ő sem tett lépést felém és én sem tettem felé. A végén pedig odáig fajultak a dolgok, hogy ő elkezdett piszkálni és bosszantani én pedig szintén őt. Emiatt ismét ott tartottam, hogy sem az otthonom, sem az iskola nem volt pozitív hely/élmény. Majd később az iskolában, amikor iskolát váltott az egyik extrán szekált lány, akkor én lettem a fő áldozat. Leveleket írtak nekem, amiben veréssel és egyéb dolgokkal fenyegettek. Az osztályban kiközösítettek és senki sem állt velem szóba. Ha valamit jól vagy rosszul csináltam, akkor megaláztak. Kihasználtak mindenre, amire csak tudtak, majd a végén jól kib*sztak velem. Majd bosszúhadjárat indult ellenem. A célja pedig az volt, hogy húzzak el az iskolából. Persze anyukám nem hallgatott rám, és nem érdekelte a dolog. Majd amikor egyik nap már nagyon durván megfenyegettek, konkrétan azzal, hogy addig vernek, amíg mozgok, akkor elrohantam az iskolából. Mivel senkire sem számíthattam úgy döntöttem, hogy ki kell ugorjak egy vonat elé. Sokat vacilláltam a dolgon, végül bíztam anyukámban és hazamentem. Amikor elmeséltem neki a dolgot, akkor ki volt rám akadva, felhívta az osztályfőnököt, aki úgy döntött, hogy másnap megbeszéli a többiekkel én addig maradjak otthon. Majd amikor másnap felhívta őt, akkor a többiek mindenféle hazugságokat állítottak rólam, amiért engem kiakartak rúgni. Anyukám bezárt a szobámba, kiíratott az iskolából és nem mehettem sehová. Dühből elvette a telefonom, a tv-m, gépem és kb. mindenem. Én pedig teljesen mély depressziós állapotba kerültem. Ollóval, konyhakéssel és egyéb hirtelen lenyúlható dolgokkal kínoztam magam. Pánikbeteg lettem és üldözési mániám is volt, plusz mivel kiborultam nem voltam beszámítható állapotban. Nem ettem, és egész nap csak aludtam. Amikor ébren voltam, akkor épp magamat kínoztam. Majdnem három hét telt el evés nélkül, amikor is a nővérem intézett nekem egy másik iskolát, és anyukám pedig elrángatott oda, hogy beírasson. Mivel én nem ettem és nem is mozogtam a testem teljesen ki volt készülve, így az első adandó pillanatban el is ájultam. Persze itt is én voltam a szemét, mert leégetem őt, de hát ez van. Az új osztály sokkal befogadóbb volt, bár annyira ott sem éreztem jól magam. Ráadásul az előző iskolából megtudták páran, hogy hova járok és bántani akartak. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy két osztálytársam (egy fiú és egy lány) látták, hogy zaklatnak, ezért elüldözték őket. Ekkor kezdődött egy barátság, és ezután fogadtak el az osztályban is valamennyire. Sikerült befejeznem a középiskolát, ami nagyon pozitívan hatott rám. Ezt pedig a családdal meg is ünnepeltük. Az ünneplés pedig odáig fajult, hogy a családom felrótta nekem a múltban történő összes dolgot, ami miatt csalódtak bennem. Én pedig úgy döntöttem, hogy k*pják be! Elmentem több órára és nem érdekeltek, majd felhívtam a nővérem, elmeséltem neki és aznap már nála is aludtam. Iskola után egyébként a mamámmal éltem egy darabig, mert anyukám barátjával eléggé elfajultak a dolgok. Kutatott a cuccaim között és egyéb. Nos, a mamámmal szörnyű volt. Folyamatosan ugráltatott és minden időmet beosztotta, hogy mikor mit kell megcsinálnom neki. Később pedig a nővérem albérletébe költöztem. Ott megváltozott az életem. Egészen addig volt jó, amíg a lakótársa ott élt. Amikor kiköltözött, akkor a mamám azt a lakást a sajátjának tekintette és télre beköltözött. Ilyenkor pedig folyamatosan gerjesztette a feszültséget. Párkapcsolat és munka terén sem voltam sajnos szerencsés.

A pánikbetegség és az üldözési mánia már eltűnt az életemből. Viszont a sok stressz miatt különböző betegségeket szedtem össze. Az első és a legfurcsább egy öröklődő vérszegénység, ami már csak azért is fura, mert a családban nincs senkinek. Penicillinérzékenység és fél éve kerül listára a laktózérzékenység is. Én vagyok az élő példa, hogy a stressz és a lelki betegség hogyan hat ki egy fiatal szervezetre. 
A depresszió pedig sajnos megmaradt. Sokkal rosszabbul élem meg az élet megpróbáltatásait. Pesszimista vagyok, emiatt pedig pláne nehezebb. Próbálom pozitívan felfogni a dolgokat, és ez sokszor sikerül is. Plusz előny, hogy a nővéremen kívül találtam egy olyan barátot, akivel mindent megtudok beszélni és tudja kezelni ezt a dolgot. Ő rengetegszer segít nekem, ha valami nagyon nem úgy alakul, ahogy szerettem volna. Ha eltávolodhatnék a családomtól, akkor oldódna meg minden problémám,de addig mindig lesznek olyan pillanatok, amik visszahúznak. Az én gondomat sajnos a pszichológus nem tudta megoldani, mivel képtelen vagyok idegen embereknek megnyílni. Ha rajtuk múlt volna, akkor már rég a sírban lennék. Szerintem olyanoknak, akik ezt csak munkaként fogják fel, és igazából mindegy nekik, hogy a másikkal mi fog történni, azok ne legyenek pszichológusok. 
Ha legalább egy igaz barátotok van, akkor szerencsések vagytok! Támaszkodjatok rá, nem ciki. Ha igaz barát, akkor megfogja érteni.

Legalább is erre szeretnélek kérni titeket. Hagyjuk ezt a jó csaj vagy dumát és társait... Azért ennyi idő alatt hallottam már jó pár csajozós szöveget. Sokan közületek azt hiszik, hogy én teljesen hülye vagyok (vagy nem tudom mit hisztek, de így kezeltek) és elég volt belőle! Talán feltűnhetett, hogy én nem az a fajta ember vagyok, aki csak úgy belemegy dolgokba, ugrál össze-vissza kapcsolatokba, tolja a barátság extrákkal dolgot és még sorolhatnám holnapig. Bennem még van annyi, hogyha valami gondom van valakivel, akkor elmondom neki és nem a háta mögött sunnyogok (remélem olvasod te is és magadra veszed). Mert van egy dolog, amitől a legjobban hányok. Mégpedig az, amikor valakivel együtt vagy és kifele kacsintgatsz. De túlságosan ne vedd azért magadra, az emberek nagy részére ez a jellemző. Viszont nem tudom mégis mit gondoltál, ez majd vonzó lesz nekem és rohanok a karjaidba? Utána pedig azt fogom hinni, hogy egy igazi hercegnő vagyok, mert kifogtam egy suttyót? Nevetséges! Ha tényleg annyira kellek, akkor elmondom nagyjából mi is kellene (bár pontosan én sem tudom). Első sorban őszinteség, közös gondolkodás (ez a legfontosabb), tiszta előélet (vagyis normális kapcsolatok, nem ugrálgatás), kitartás (nagyon nehezen adom magam), hasonló érdeklődési körök, és még sorolhatnám. De abban biztos vagyok, hogy ha mindent beleadsz, még akkor sem fogok egyből rábólintani. Most pedig jöhet, hogy mekkora egy köcsög vagyok, pedig nem hinném. Nagyon jól elvagyok egyedül, sőőőőőt. Épp ezért teljesen feleslegesnek tartom, hogy belevágjak egy teljesen bizonytalan dologba, amíg nem is vagyok biztos benne. Vannak számomra fontosabb dolgok, mint más idióta játékaiba részt venni. Bármennyire is fura, de látom ám a szándékokat. Nem kell hozzá túl sok idő, elég 1-2 nap, amikor minden figyelmem csak a tiéd, beszélsz hozzám, vagy csak írsz, de én ezt a figyelmet arra használom, hogy leszűrjek mindent, megismerjelek és átlássak rajtad. Sokatok bánatára van egy ilyen képességem, ami mindig beválik. Ha pedig közelebb kerülsz hozzám, akkor megérzek mindent. De hozok más kategóriás példát...
"Készíthetnéd már a pénzt, mert mindjárt itt lesz a pizza!" - egy perc és itt volt.
Aztán a piát dobós "játékban" is éreztem, hogy az illető a legdurvábbat fogja dobni, ami neki nem lesz olyan jó és azt dobta. 
"Valami nincs rendben, kérlek mondd el!" (pedig semmi jele nem volt) és láss csodát, tényleg volt valami.
Szóval nem éri meg felesleges energiát belefektetnetek a dologba. Itt kérem szépen komoly kritériumok vannak és csak hátsószándék mentes emberek juthatnak a közelembe. 

Nemrég írtam nektek a moly.hu oldalról és az ottani könyv vásárlásos lehetőségről. Úgy érzem kissé elszaladt velem a ló, hiszen talán már húszezer forintnyi összegért költöttem ott. De kellenek és szeretem őket! Nem tudom eddig miért nem találtam rá erre az oldalra, talán több tízezer forintnyi összeget spórolhattam volna, ha innen szerzem be másoktól a könyveim. De nem bánom végül is, hogy vannak könyvesbolti könyveim is. Abban pedig biztos vagyok, hogy még sok könyvet fogok innen beszerezni. Az bal oldali első képen a már nálam levő szerzemények vannak, alatta pedig a már megszerzettek, amikre még el kell utalnom a pénzt, de meg lesznek! A legbüszkébb a 2007-ben megjelent Tizenharmadik boszorkányra vagyok. Annyit kerestem, annyi levelet írtam miatta, és már azt hittem sosem lesz meg, de sikerült. Még mindig nem fogtam fel! " A Sparrow család asszonyai nemzedékek óta rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeznek. Valamennyien március havában születtek, és mire betöltötték tizenharmadik életévüket, különleges képességük mágikus erővel tőrt rájuk. Elinor, a nagymama szó szerint megérzi a hazugságot. Jenny, a lánya ismeri mások álmait, Stella, az unokája – aki éppen a tizenharmadik születésnapját ünnepli – döbbenten ismeri fel, hogy előre látja mások halálát.
Miközben Stella újonnan megismert képességével igyekszik megbirkózni, csaknem végzetes félreértés történik: látomása gyilkosság vádjával börtönbe juttatja az apját….
A nemzedékek titkait, emlékeit, talizmánjait őrző családi mese igazi irodalmi csemege." Fogalmam sincs mi fogott meg benne ennyire, de egy első megérzés alapján úgy éreztem, hogy nekem ez KELL, ITT ÉS MOST, AZONNAL KELL! Egy dolog, vagyis kettő nehezíti meg ezeket a molyos vásárlásos dolgokat. Az első az, hogy sok eladó már nem is használja az oldalt, mégis fent van a könyve és rá kell menni egyesével mindenkire, hogy naaa, akkor aktív még vagy sem. A másik pedig a csalók. Hihetetlen, hogy az emberek még itt is beléjük tudnak futni. Egyszerűen nem értem, hogyan gondolják ezt a lopás dolgot. Mert ha utalni akarok pénzt, nyilván meg kell adnia az adatait és onnantól már visszakereshető az illető. Pont az első vásárlásomnál sikerült bele is futnom egybe. Viszonylag olcsón adta a könyveit és én is (mások is voltak) szerettem volna venni tőle, de utalás után egyből kiderült a dolog. Én szerencsére még aznap vissza kaptam a pénzem, (mások napokat, ha nem többet vártak rá) mert megfenyegettem,hogy másnap akkor intézkedek, nem fogja megúszni. Szerencsésnek érezhettem magam. A másik büszkeség könyvem pedig a Demonomicon. "Yliaster ​Daleth legújabb könyve – amely hosszú évek tanulmányainak, kutatásának és gyűjtőmunkájának az eredménye – sajátos átmenetet képez a lexikon, illetve az enciklopédia és a grimoire, azaz a démonidéző varázskönyv között.
A mű, démonhittel, a démonok tudományával, azaz a démonológiával foglalkozik, de címszavai között találkozhatunk egyéb természetfeletti lények, tündérek, törpék, koboldok, elementálok, alakváltók, élőhalottak, vérszívók, kísértő és ártószellemek, valamint sötét, alvilági istenek neveivel és meghatározásaival is.
A démonok a keresztény hitvilágban gyakorta azonosak a bukott angyalokkal, vagyis a pokolbeli ördögökkel, akik közül többen is ókori pogány istenek degradálódott utódainak tekinthetők.
A démonok sokakat vonzanak, mivel a hagyomány szerint a velük való szövetkezés -ami ugyan veszélyes vállalkozás- igen gyümölcsöző lehet. Természetesen a démonok megidézésére, leigázására és szolgálatra kényszerítésére vonatkozó részletes útmutatások is megtalálhatók a könyvben, amely ezért egy megbízható és erőteljes grimoire-ként is használható. Aki viszont a démonok elűzésének, távol tartásának módszereire és eszközeire kíváncsi, szintén bőséges instrukciókra lelhet e könyv hasábjain." Még sosem olvastam ilyen jellegű könyvet, de hát ennek is eljön az ideje, nem? Nagyon bízom benne, hogy sok új információval fogok gazdagodni. Ha mostanában eltűnök, vagy ilyesmi, akkor nem haltam meg, csak olvasok! Mint láthatjátok is, van választékom. :D

Sziasztok! Az utóbbi időben meghaltam, még papot is kellett hívni hozzám. Reggelig tudnám írni mi is van velem, de legalább annyira lusták vagytok olvasni, mint én írni. Az első és legfontosabb dolog, ami felcseszte az agyam mostanában az egy banki dolog volt. Szépen dédelgetett zsák pénzemmel ugyanis gondok akadtak.Kaptam egy levelet, hogy adóznom kell, de a pénzemhez csak idén nyúltam hozzá, szóval lol. Bementem a bankba, ahol fél életemet kivártam, aztán sikerült egy KEDVES ügyintéző csajt kifognom. Felvázoltam neki a problémám és burkoltan elküldött a picsába. (Alexa, ne beszélj csúnyán! :o Dehogynem!) Utána kimentem és felhívtam anyám, hogy mi is történt velem. Szegény ember csak a saját pénze után akar érdeklődni és nem lehet. Na de akkor még aznap délután visszajöttem vele, hogy felgyújtsam a bankot. Ismét várni kellett, és az időmért még pénzt sem adtak! Hihetetlen! Sikerült megint kifogni azt a csajt és anyámat is elakarta küldeni a picsába, de ő visszaküldte. Az a nő, istenem, az élete egy forintot nem ér annyira buta. Ő nem látja ezeket a dolgokat a rendszerbe, ő nem tudja ez miért van, nekem nincs tartós lekötésem (szerződésemen vastag betűvel van írva, de persze ő rá sem nézett) Okééé, ott hagytuk és időpontot kértünk egy nőtől, aki már régóta dolgozik ott és nem féreg módjára viselkedik. Pénteken lesz vele a randi. A második dolog, hogy a testem folyamatosan ki akar nyírni engem. Elérte a laktózérzékenységem azt a szintet (egy év alatt), hogy már rákényszerültem a laktózmentes tejre vagy a drágább változatú kókusz, mandula tejekre. Egy hét alatt rá is vezettem magam arra, hogy csak ritkán bűnözzek. Tejet amúgy sem ittam soha, de a túró rudi vagy a joghurt .... SZERELMEIM! De már nem szeretnek. :( A harmadik dolog pedig, hogy két hét alatt moly.hu oldalon felvásárolom mások eladó könyveit. Nagyon jó amúgy, nyugodtan próbáljátok ki, de a csalókkal vigyázzatok. Mindig nézzétek meg a visszajelzéseket vagy kérjetek adatokat!
Ha elírtam valamit, akkor bocsi, de már megszoktátok. 

"A szó a leghatékonyabb eszköz. Egyszerű, ezért sokszor alábecsülik. Pedig képes gyógyítani és rombolni is."

Mint említettem, mostanában elkezdtem olvasgatni. Régebben is jó szokásom volt, csak mostanában nem engedhettem meg magamnak egy új könyv vásárlását. Viszont most már igen, úgyhogy bele is merültem az Obszidiánba, mint a Luxen sorozat nyitó részébe (aztán utólag kiderült, hogy vannak mellék könyvek is, de az csak kiegészítés a könyvhöz, nem muszáj). Az elején éreztem az a szokásos sztorit, ami a legtöbb vörös pöttyös könyvet jellemzi, de aztán ahogy jöttek az események, úgy röppentek el a szokásos jellemzők. Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, csak annyit mondanék, hogy: IMÁDOM! Általában mindig sikerült olyan könyvekhez nyúlnom, amik tetszenek, szóval szar könyveket amúgy sem olvasok. Bár kritikus nem vagyok és nem is akarok sosem lenni, mivel saját bőrömön tapasztalva, kurva nehéz könyvet írni! Így minden tiszteletem az összes íróé és próbálkozóé. " Egy pillanatig átláttam a mély, szürke szemekben izzó, hitetlenkedő dühön. Fájdalom volt mögötte. És a tudat, hogy fájdalmat okoztam neki, égetett, mint a sav." Ez a könyv kb. leírja, milyen kapcsolat is tetszene nekem. Tudjátok az a piszkálódós srác, aki bármit megtenne érted, de nem istenít, stb. Meg kell küzdened érte, de neki is érted ... tökéletes. Nem vagyok oda a világűrből jött lényekért (már csak emiatt is más a megszokotthoz), de kivételesen elnyerte a tetszésem. Szívesen elfogadnám Daemont, a könyvben adódó nehézségek nélkül, természetesen. A történet Katyről szól, aki Floridából egy kisvárosba költözik. Az apja 3 éve meghalt, rákban, emiatt az anyja úgy döntött, szüksége van levegőváltozásra. A szomszédja lesz Dee és Daemon, akikről a könyv közepére kiderül, hogy másik bolygóról menekültek ide. Különleges képességeik vannak, pl, meghajlítják az időt, tudnak gyógyítani és gyorsan mozogni. Katy egy visszahúzódó 17 éves lány, akinek a legnagyobb hobbija a könyvek. Van egy blogja is, ahol kritikákat ír. Amikor ezek a lények használják az erejüket, akkor az emberek megjelölődnek, fényesek lesznek, ez pedig felkelti a lényeket üldöző gonoszak figyelmét. Katynek a sráccal kell maradnia, hogy megvédje az auromoktól, ha túl akarja élni ez az egészet. Ennyi a rövid történet. Szerettem benne a feszült kapcsolatot és a beszólásokat. Imádtam, hogy a srác védelmezi Katyt. "Úgy nézett rám, mintha én volnék a világon az utolsó darab csoki." Imádtam, hogy belevonták a kristályokat is, első részben az obszidiánt. Alapból is mindig voltak köveim, csak nem ékszerként, de ennek következtében úgy döntöttem, KELL! 
Kedvenc szereplőm: Daemon
Kedvenc rész: Minden veszekedés
Legrosszabb jelenet: Nem volt, csak sajnáltam, hogy vége lett. (egyébként a könyv kb. 420 oldal és ez nekem mindössze 2 napig (vagy addig sem) tart. 

"Pofonként ért a felismerés: mindvégig azzal voltam elfoglalva, hogy ellökjem magamtól, csak azt ismételgettem, hogy ami közöttünk van, nem valódi. És most, amikor megláttam, milyen mélyek valójában az érzései irántam – és az enyémek iránta –, elment."

Régebben annyi emberrel beszélgettem itt, ott, amott. Mostanra pedig heti szinten egyetlen egy valaki ír rám, egy valaki, aki még emberszámba vesz. Azért íródott ez a bejegyzés, mert szeretném tudatni mindenkivel, aki eddig még csak annyit is szánt rám, hogy lájkolja az egyik fotómat, tudja mi van velem mostanában. Nem fogom magam visszafogni és lehet összetörök pár lelket, de démon vagyok, nemde? Aki nem bírja az őszinte embereket vagy csak simán a megnyilvánulást, akkor van egy X, amire kattintva megszűnik ez az egész "borzalom". Sziasztok, Alexa vagyok, még mindig. Tudjátok, én vagyok az a lány, aki a képekről visszanéz rátok. Bár a stílusom nem annyira cuki, mint én magam, de nem lehet mindenki egy finom, édességes doboz. De ti mégis valamiért itt voltatok velem, olvastátok a dolgaim, beszélgettetek velem. Aztán, amikor valamiért már nem voltam önmagam én is egy régi, elhasznált játék sorsára jutottam. Csillogtam, új játék szagom volt és élmény volt velem játszani, de most már büdös vagyok és fakó. Bár a cigitől általában mindig büdös szoktam lenni, egy nem dohányzó ember számára, de nekem is meg van a saját démonom, azon felül, hogy én is démon vagyok. Volt pár ember, aki "szerelmes" lett belém a beszélgetések közben, vagy legalábbis vonzódott hozzám. Mindig kérdeztétek, hogy miért nem akarok kapcsolatot, adtam egy majdnem igaz választ, de ne aggódjatok, a végén ez is ki fog ám derülni. Szóval mi van velem? Vettem pár könyvet és olvasom is őket! IMÁDOK olvasni!! Sajnos nem vagyok az a tudatlan, buta liba, akire a legtöbb férfinak szüksége van. Ahh, micsoda tragédia, már egy aprócska könnycseppet el is morzsoltam ám. Ezekben a könyvekben, amiket szeretek, mindig van egy srác és egy lány. A srác általában egy irdatlan nagy faszkalap a csaj pedig vágyik rá. De ezzel én így nem elégszem ám meg, kellenek hozzá természet feletti dolgok, és akkor nevezhetünk egy könyvet Alexásnak. Szóval, valahol, legbelül én is egy bunkó köcsögöt szeretnék, aki nem nyalja ki a seggemet, mint a legtöbb ember úgy általában, aki szeretne tőlem valamit. De azért ne legyen annyira bunkó, csak na, azért éreztesse velem, hogy nem én vagyok itt a Miss Topmodell 2017. Persze a jófejség és humor is tök jó (a köcsögség mellé). Na de!!! Azért vonultam vissza egy kicsi időre, mert KURVÁRA idegesített, hogy a telefonom fél másodpercenként pittyeg, legszívesebben már kivágtam volna az ablakon. Szeretem a teret, amikor csinálhatok valamit legalább egy óráig csendben, nyugalomban. Viszont a kis szünetem következménye az lett, hogy nem írt nekem már többé egyikőtök sem, vagyis!! Amiért kb. egy hétig szartam a világra, mindenki számára meghaltam. Szépen meg is ástátok a síromat, ejtettetek pár könnycseppet, belebasztátok a hullám, aztán elhúztatok a picsába, BASSZÁTOK MEG! Szóval miért is nem akarok kapcsolatot? Mert csillogok, jó illatom van, érdekes új játékokat lehet velem játszani, amit lehet már játszottatok mással is (több, mint valószínű), de mivel még új vagyok, ezért jó vagyok. Aztán, ha egy idő után már nem leszek ilyen szép és jó játék, akkor a szeméttelepen bedarálnak, majd készül belőlem egy új játék a következő embernek. Mert ugyebár ilyen a körforgás. És neeee, ne mondjátok, hogy ez nem így van, figyelek ám mindenkit, akivel valaha is legalább fél órára jóban voltam. Az instagram pl egy akkora geci, hogy látom miket szivecskéztek és az egyikőtök belájkolt pár ribancnak kinéző csajt. Én csak addig vagyok ribanc, ameddig megvagyok vádolva a nyakláncom vagy mi a szöszöm miatt. De azon felül, még akkor sem ugrok senkihez, ha majd belehalok annyira tetszik. Valószínűleg múzsa sem leszek soha, mert a nyelvem túl rövid (remélem értitek) és a kedves szavak... hát eléggé ritkák. Kit tudnék megihletni ilyen éles nyelvvel? A múltban már el is égettek volna boszorkányság miatt. Na meg nem tudok rajongani senkiért és semmiért! Dzsizösz, a test porrá lesz a lélek pedig fénylik tovább, erre nem is gondoltok sohasem, igaz? Pedig lehet, hogy életetek szerelme egy szürke kisegér, aki a seggeteket is kinyalná, de nektek az nem elég, több kell, mindig valami villogó, fényes, csillogó szarság! Nem ragaszkodom a dolgaimhoz, azok csak tárgyak és az emberekhez sem, mert engem szerettek mindig a szarban hagyni. Bizalom? Az nincs, de a tisztelet megjár mindenkinek. Amikor bejelöl valaki facen vagy instagramon engedélyt kér, csak azért teszi, mert lát egy képet, ami épp jól sikerült és emiatt úgy gondolja, tök jó lenne velem lenni, mutogatni, és a személyem csak addig érdekli, ameddig cuki és seggkinyalós. Rosszul lettem bekötve, ezt a kicseszést! Szerencsémre nem vagyok vak, a lelki szemeim mindig tudják a másik szándékait. Azt is tudtam már, hogy az egyetlen személy, aki ír nekem odáig van értem, de játszom a hülyét, a tudatlant. Szeretem látni, ahogy próbálkoztok elérni valamit, bocsi! De legalább őt őszintén érdekli, hogy mi a fasz van velem, nem egy elcseszett sablon szart tesz elém. Ha eljutottatok a végére és bármit szeretnétek hozzáfűzni, akkor pittyegjetek, ha meg nem, akkor köszi azt az x időt az életedből, jó volt. 

Sziasztok! Ma azokat a dolgokat mutatom be nektek, amit valószínűleg senkitől sem kapok, de ezeknek örülnék a legjobban. A legnagyobb ajándékom a cicám, aki itt lehet velem, úgyhogy csodás lesz az ünnepem. Na de lássuk is azokat a fantasztikus dolgokat. Kezdem a legkedvencebbel és úgy fogok visszafelé haladni. 
Sült tea: Nemrég ismertem meg ezt a terméket és hihetetlenül sokat hallottam róla. Nagyon szeretném kipróbálni és az ára sem annyira vészes. Lehet belőle teát készíteni vagy a müzlidbe tenni, de még rengeteg mást is. A csomagolása is annyira aranyos és remek ízekben kapható. Pl: Áfonya, citrom, málna, narancs, mentás alma. Amikor megláttam, szinte egyből szerelmes lettem. A pici üvegből pedig rengeteg kreatív ötletet megvalósíthatunk. Nem tudom ti hogy vagyok vele, de engem meggyőztek.
Meow sapka: Ez a sapka egyszerűen annyira fantasztikus! Nem tartom annyira megfelelőnek egy 20 éves nőnek, de nekem annyira tetszik! Nem érdekelne ki szólna be miatta, nekem ez kell! Amúgy is hatalmas cica imádó lettem és már szükségem lenne egy új sapira, úgyhogy ez a nekem való szépség. 
Ruhaállvány: Már lassan fél éve kinéztem magamnak, rengetek okból praktikus lenne számomra. Mindig azt akarom felvenni, ami a szekrényem alján van, ezért a reggeli sietségben csak feltúrom az egészet, ennek következtében úgy néz ki a szekrényem, mint egy csatatér. Alapból szeretem a rendet és a szép környezetet, de a szekrény egy mumus. Ha pedig lenne egy ilyenem, csak kikészíteném rá a heti vagy pár napi szettem és nem kellene a szekrényemben dobálni, válogatni. Most biztos azt gondoljátok, miért nem pakolom akkor alapból a szekrényem tetejére ezeket a cuccokat. Azért, mert mindig meggondolom magam, főleg ebben a változékony időben, de az állványra csak ki kellene pakolnom a jelenlegi kedvenceim, hogy szem előtt legyenek és kész! Mennyivel egyszerűbb és könnyebb lenne az életem.
Keresztes karkötő: Régebben volt egy ezüst karkötőm, amit nagyon imádtam, de a suliban szerintem valaki kinézte és kilopta a táskámból. Nem akarok senkit sem gyanúsítani, de sokszor hordtam a táskám legbelső zsebében, hogy amikor kedvem tartja csak felkapjam és kész. Ezt persze látták a barátnőim is, gondolom valamelyikük nyúlhatta le, hiszen kb. szentként vigyáztam rá. Sajnos azóta sehol sem találtam ugyanolyat, hiába kerestem (a képen sem olyan van), pedig életem egyik szerelme volt. Alapból nem rajongok az ékszerekért, de az a karkötő annyira jó volt! 
Cicafejes párna: Nemrég láttam csak ezeket a szépségeket, de nekem feldobják a hangulatom, ahányszor csak rájuk nézek. Tökéletesen feldobná a szobám bármelyik (több fajta cicával, sőt még kutyás is van) szépség, de legjobban ez a morcosabb arcú cica tetszik. 
Igazából ennyi lenne az én kívánságom. Összértékben sem egy túl nagy összeg az egész csomag, talán a ruhaállvány ami egy picit komolyabb összeg, de még az is 10.000ft alatt van. Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok. Még sosem említettem, de mindig megnézem a blog statisztikáját, és örülök, amikor 40 embernél többen nézték meg, imádom minden olvasómat. 

Sziasztok! Páran tudjátok, hogy az egyik tengerimalacnak mennie kell, ezért kitettem egy csoportba, ahol egyből írt az admin, hogy le kell vennie, mert az ő csoportjában élő állatot nem lehet eladni. Halottat igen? Normálisan mondtam neki, hogy oké, ezen tényleg nem volt mit ragozni, de akkor bedobta az érdeklődő kártyát, miszerint neki kell és elviszi. Nagyon megörültem neki, hiszen karácsony előtt egy új otthon tökéletes lenne számára. Meg is beszéltem a nővel, megadtam neki a számom és mondta, hogy majd másnap felhív és megbeszéljük. Még másnap is minden rendben ment, és mondta, hogy majd másnap még felhív. Kedden vártam a hívást, de persze semmi, ezért írtam neki üzenetet, mire bocsánatot kért és mondta, hogy másnap eljönnek érte. Vártam másnap a hívását, de nem volt semmi, ezért felhívtam én. Amikor felvette először azt sem tudta ki vagyok, utána persze szintén bocsánatot kért és mondta, hogy elfelejtette, de akkor pénteken el fog jönni érte a férjével. Na már ekkor sejtettem, hogy valami kamu van a dologban, de adtam egy esélyt neki. Eljött a péntek, és nem hívott fel. Dobtam neki egy üzit, utána egyből felhívott és már megint bocsánatot kért, elfelejtette, de majd akkor szombaton itt lesz, "de ha találsz valakit, aki elvinné, akkor nyugodtan add neki." "De azért megyek érte szombaton, számíthatsz rám!" 
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ez a két mondtad úgy nem passzol egymáshoz, mint két bénán megrajzolt szemöldök. Úgy érzem én vagyok elcseszve, amiért én ugyanezt nem tenném meg senkivel. Nem egy tiniről van szó, aki azért gondolja meg magát, mert a szüleit csak utána kérdezte meg és nemet mondtak, hanem egy állítólagos érett, felnőtt nőről. Miért érzem úgy, hogy 20 évesen több értelem jutott nekem, mint három másiknak? Miért ennyire nehéz őszintének lenni? Annyit kellett volna csak mondania, hogy meggondolta magát, ne haragudjak. De ehelyett a kamu bocsánat kéréseivel tele rakhattam a padlást, hátha tavasszal kikel belőle valami. Remélem nem lesznek gyerekei, mert ha ilyen nevelést kapnak, akkor még elcseszettebb lesz a világ, pedig ennél jobban már nehezen lehet. Sajnos azóta sem gazdisodott a kis drága, de remélem legközelebb szerencsésebb lesz és nem egy hazug patkány jelentkezik érte. 

Sziasztok! Ma elindítom a világnézetem sorozatot, amiben megismerhetitek a gondolkodásom, és indoklást találhattok arra, hogy mit miért teszek. Az első részben az iskolákról lesz szó. Azért erre a témára esett a választásom, mert nem akartam egyből egy durvábbal vagy egy unalmasabbal indítani. 6-7 évesen bekerül a gyerek iskolába, ahol heti 5 napot tölt el. Ott új információkkal gazdagodik és az iskola neveli. A szüleivel csak délután találkozik és hétvégén, így egy idő után szinte azt sem tudja szegény gyerek, hogy milyen emberekkel van körülvéve, egyszerűen alig marad ideje megismerni őket. Az iskola igazából egy agymosoda, ahol töménytelen tananyag befogását követelik, hogy az agyad csak egy kevés részét használd és elnyomhassák a kreatív oldalad. Kialakítanak téged úgy, hogy a fogyasztói társadalom "büszke" tagja legyél. Aki jól tanul és okos, azt elismerik, szeretik, aki pedig nem azt kiközösítik, megbélyegzik. Ebből következik, hogy a diákok szeretnének megfelelni az elvárásoknak, de minél jobb vagy, annál jobban elnyomod magadban a saját tudásod. Ha egy szóval kellene kifejezni ezt az egészet, csak annyit tudnék mondani, hogy zombik lesznek a diákok. Röviden ennyit szerettem volna erről elmondani nektek, akit bővebben érdekel, az nyugodtan járjon után, én főleg a youtube használatát ajánlanám. Na de akkor, most elmesélem az én iskolás "élményeim" és ráfogtok jönni, hogy mennyire igazam van. Két kategória lesz: általános iskolai énem és középiskolai énem. 
Általános iskolai énem: Az első osztály még nem volt annyira vészes, de már akkor is úgy éreztem, hogy ez valahogy nem én vagyok, és szörnyen utáltam tanulni. Elénk tolták a tananyagot és legyömöszölték a torkunkon. 
Tananyag és a család: Vegyük a matekot, mert talán azzal lesz a legkönnyebb elmagyaráznom. Nekem valahogy sosem ment a matek az alap műveletek után. Persze a tanár és az osztály is elkönyvelte, hogy én buta vagyok, ezt egy idő után el is hittem magamról, hiszen nem ment és folyamatosan a kettesért küzdöttem. Utáltam kimenni a táblához, utáltam a tanárt, utáltam a gúnyolódó osztálytársakat, mindenkit utáltam. Amikor hazaértem, sosem tanultam, ennek természetesen a szüleim is "örültek". Nevelési célzattal kaptam pár hogy is mondjam, családi szigort, hogy tanuljak már, mert segg hülye vagyok. Tovább tanulás előtt úgy álltak hozzám, hogy én annyira hülye vagyok, nekem az érettségi semmiképp sem menne, jó lesz valami szakma. Szóval egész gyerekkoromban azt hallottam mindenkitől, hogy buta vagyok és ezt el is hittem magamról.
Osztálytársak: Mivel én is az egyik buta ember voltam, nem nagyon keresték a társaságom. Volt pár barátom, de nem mélyült el annyira, hogy kiálljanak értem, vagy hogy minden titkom biztonságban legyen. Igaz barátnak senkit sem mondanék, csak szimpla emberek, akik valamiért foglalkoztak velem.
Tanárok: Egyetlen egy kedvenc tanárom sem volt! Véletlen lenne? Senkinek sem voltam szimpatikus, volt aki rám is szállt, mert a butákat le kell égetni a többiek előtt, hogy tanuljanak és illeszkedjenek már be a többiek közé. De persze rám ez sosem hatott.
Kedvenc tantárgyak: Osztályfőnöki, ének. (Szerintem ezt nem kell ragozni, teljesen egyértelmű)
Lelki, fizikai állapot: Sosem voltam fáradt, sosem erőltettem meg magam. Lelkileg teljesen nyugodt voltam, nem ért semmi olyan komolyabb dolog, ami miatt rosszul éreztem volna magam.
Középiskolai énem: Amikor bekerültem valahogy minden megváltozott bennem. Beszippantott az a vágy, hogy tanuljak és okos legyek. Persze ehhez a szimpatikus tanárok is hozzá segítettek.
Tananyag és a család: Az első matekóra után értettem mindent, meg volt bennem minden, amit általánosban tanultunk és tudtam is hasznosítani. Még a legbonyolultabb egyenleteket is meg tudtam oldani, el sem hittem, hogy én értem ezt az egészet. A top 3 matekos közé kerültem, imádtam kimenni a táblához, imádtam a külön órai matek feladatokat és a külön házikat is. Amikor hazaértem lelkesen írtam a házikat, tanultam amit kellet és az osztály stréberei közé kerültem. Persze szakmán kezdtem, ahogy a szüleim azt egy buta gyereknek szánták, de annyira ment minden, hogy egy évvel a saját osztályom felett jártam tudásban. Emiatt bekerülhettem egy olyan osztályba, ahol a szakma mellett még az érettségire is felkészítenek. Imádtam az egész iskolát, szerettem felkelni és bejárni.
Osztálytársak: Általánosból természetesen senki sem maradt mellettem, ahogy az várható volt, de sajnos itt sem sikerült olyan barátságokat kötnöm, amit érdemes lenne megemlíteni. 
Tanárok: Sok kedvenc tanárom volt! Imádtam a matek tanárnőt, a törit és magyart is. A matek tanárnő volt a legszigorúbb, mindenki félt tőle, de engem imádott. 
Kedvenc tantárgyak: Matek, töri, informatika, biosz. 
Lelki, fizikai állapot: Kezdetben tele voltam energiával, de utolsó évemre sajnos ez elfogyott. Az osztálytársaim szemetek lettek, és az érettségi miatt felvettem rengeteg plusz órát, amik miatt nagyon későn értem haza és egyszerűen nem tudtam mindenből felkészülni úgy, ahogy szerettem volna. Emiatt a lelkesedésem mínusz lett és nem foglalkoztam a tanulással. Csak a szakmai és érettségi tételeimre készültem, a rendes dolgok nem érdekeltek már. Ennek ellenére minden vizsgám viszonylag jól sikerült, de a sok tanulás és stressz után az egyik estémen annyira rosszul lettem, hogy úgy kellett kimásznom a szobámból, nem volt erőm egyszerűen felkelni.
Összegzés: Nem szeretném senkire sem rá erőszakolni a véleményem, de a leírtjaim alapján egyértelműen látszik a különbség. A középsuli végére beláttam, hogy nem jó ez nekem és vissza tértem a saját "buta" világomhoz, ahol teljes embernek érezhettem magam mindig. Egyébként a matek és a töri tanárnőm elpártolt mellőlem, de a magyar tanárnőm végsőkig kitartott mellettem és mindig azt mondta, hogy sokkal több van bennem, mint amit mutatok és ha akartam volna, én lehettem volna a legjobb tanuló, de megérti, hogy "feladtam". Egyébként ő az egyetlen, aki a tanárok közül még megismer és leáll velem beszélgetni, a matektanárnőm elfordítja a fejét, kedves. De úgy érzem ezt a "csatát" megnyertem, nem lettem agymosott, még időben rájöttem és sikerült leállnom. 

Sziasztok! Ma a top 10+1 kedvenc sorozatom ismerhetitek meg. Biztos lesz olyan, amit ismertek, de remélem olyan is, amit nem. Talán kedvet is kaptok valamelyikhez, ha így lesz, akkor írjátok meg nekem, kíváncsi vagyok rá.
10. A gyűjtő: "Morgan Pym idősebb, mint ahogy kinéz. Nürnbergben született 1326-ban, és egy kolostorban nőtt fel szerzetesként. Tudományt és orvoslást (medicinát) tanult, és Isten szolgálatának szentelte az életét. Haldokló szerelmének látványa arra ösztönözte, hogy alkut kössön az ördöggel: 10 boldog év Katrinával a halhatatlan lelkéért cserébe. A szerencse és szeretet évtizedének végén eljött a számadás napja, amikor Katrina ismét beteg lett, és pestisben meghalt. Morgan szintén megfertőződött a halálos kórral, ám amikor az ördög eljött a lelkéért, Morgan csellel rávette, hogy kössenek egy új alkut. Az örök kárhozat helyett az egyik lélekvadásszá vált. Hat évszázadon keresztül Morgan teszi a dolgát: megtalálja az embereket, és figyelmezteti őket, hogy 48 órájuk van hátra a megállapodásukból, és a lelkük pokolra jut. Ám egy napon találkozik egy fiatal lánnyal, Mayával, aki erőse emlékezteti őt Katrinára, és megváltoztatja alkuját. Ezentúl segíteni fog a "klienseinek", hogy megtalálják a megváltásukat, és reméli, hogy egy napon ő is megleli a sajátját..." Nekem tetszett ez a sorozat, de annyira mégsem fogott meg. Nem egy mai történet, ezért a látványvilágot sem adja annyira vissza, mint amennyire elvárnánk jelen időben, de ennek ellenére nagyon jó a történet. Vicces, ijesztő és tanulságos is egyben. 
9. Ravenswood: "A Pretty Little Liars spin off sorozata. Öt vadidegent összeköt egy átok, amely Ravenswoodot generációk óta sújtja." Ebből egy nagyon jó sorozat lett volna, de az első évad után abbahagyták. Emiatt nem derült ki a sztoriból semmi, hiányérzete van az embernek. Az egyik kedvenc férfiszínészem Tyler Blackburn játssza az egyik főszerepet, nekem már emiatt is szerethető lett, de az a 10 rész annyira rövid volt, hogy érdemben semmit nem lehet mondani róla.
8. The Secret Circle: "A The Vampire Diaries-t is író L.J. Smith regénye alapján. Cassie édesanyja halála után Chance Harborba költözik a nagyanyjához. Itt az iskolában szerzett friss barátai beavatják a titokba: régi borszorkányok leszármazottai, és szeretnék, ha Cassie csatlakoznak hozzájuk, hogy teljes legyen a "titkos kör”. A lány először nem hisz nekik, amikor is egyikőjük megmutatja neki az utat a mágia titkaiba. Az ellenség pedig a sötét erők oldalán álló felnőttek személyében fog feltűnni." Pár éve ez volt a kedvenc sorozatom! Nagyon odáig voltam érte, imádtam a karaktereket. De persze ez a sorozat is úgy járt, mint az előző. Az első évad után, szinte lezáratlanul abbamaradt. Még meghirdették a következőt, de sajnos már nem került rá sor. Tetszett a sztori, a karakterek, szinte minden. Ami kicsit zavaró volt, hogy minden részben bulit rendeztek, a végére emiatt már unalmassá vált. Lehet nem tudták már mivel kitölteni a maradék részt, de nagyon sok buli volt, annyi egy amerikai egyetemen sincs.
7.Kertvárosba száműzve: "Kényelmes házak. Gondosan ápolt gyep. Kedves szomszédok. Ki az, aki ne ilyen kertvárosi, középosztálybeli otthonról álmodna? A tizenhat éves tini, Tessa aligha. Az apja, George Altman egyedül neveli őt, mindent megtesz, ami tőle telik. Tessa igazi vagány városi lány, New Yorkban nőtt föl, könnyedén kiismeri magát az aszfaltdzsungelben. Ám amikor George bontatlan óvszert talál a lánya hálószobájában, úgy gondolja, itt az ideje, hogy a lányát egészségesebb környezetbe nevelje. A kertvárosba való költözést Tessa valóságos sokként éli meg." Unalmas óráimban, amikor bekapcsolom a tv-t általában ezt szoktam nézni. Nem tartozik bele a kedvenc kategóriámba, de azért szerethető és vicces. Természetesen vannak benne csavarok és mindenki megtalálja a kedvenc karakterét. 
6. Orange Is the New Black: "Ez az igaz történeten alapuló történet néhol elég provokatívra sikerült, a sorozat sztorija szerint Piper Chapman, több mint egy évtizedes kapcsolata a drogfutár Alex-szel, előbbi főhősnőnk letartóztatásához és egy év szövetségi börtönben letöltendő börtönbüntetéshez vezet. Hogy lerója tartozását a társadalomnak, Pipernek a Larryvel megosztott kényelmes kis életét narancssárga kezeslábasra kell cserélnie, hogy aztán a börtönben mindent újraértékeljen, amiben hisz, és váratlan módon szövetségre lépjen a rabok egy őszinte, ám különc kis csapatával." Végre egy jó sorozat! Bemutatja a börtönt (bár találunk olyan dolgot, ami tuti nem úgy van) és a vele járó durva dolgokat. Mivel női börtönről van szó, nem kell sokáig gondolkodni a fő szexuális beállítottságról, ami az elején picit zavart, de aztán megszoktam és lett kedvenc karakterem. Az eddigiek közül, ez az első olyan, amire azt mondom, hogy imádom! Szerintem érdemes megnézni, úgyhogy aki teheti és valamennyire felkeltette az érdeklődését, annak erősen ajánlom.
5. Lost Girl: "Bo évek óta menekül, mert ha csak megcsókol valakit, az meghal. Amikor az egyik hátrahagyott hullát nyílt helyen hagyja, rátalál a szukkubuszok közössége, így Bo megtudja, ki ő, és honnan származik. Hamarosan választania kell, mely szukkubusz klán oldalára áll. Ám ő mindkettőt visszautasítja, és az emberiséget választja." Ennyi szexet egy sorozaton belül én még életemben nem láttam! Az első évadban még nem volt sok, de aztán rájöttek a készítők, hogy emiatt hatalmas nézettsége lehet. Őszintén szólva, engem nagyon irritált! Az első évadban kaptunk egy izgalmas sztorit, majd a másodiktól tele tették szexszel és kevesebb sztorival, de még ennek ellenére is izgalmas volt. A kedvenc karakterem (általában sosem a főszereplő az) Kenzi, akinek az öltözködése 10/10, az egész ruhatárát vittem volna, és a beszólásai is felejthetetlenek voltak. Sajnálom, hogy vége lett, még megnéztem volna belőle pár évadot. 
4. Pretty Little Liars: "A főszereplő négy, kb.17 éves lány, akiknek az egyik barátjuk eltűnik, majd egy év múlva előkerül a holtteste. A lányt megölték és a rendőrség keresi a gyilkost, ezzel egy időben pedig a lányok SMS-eket, és e-maileket kapnak egy ismeretlentől, aki mindig –A.-ként szignálja fenyegetéseit. Eközben a lányok sok mindenre rájönnek, kiderül, hogy sok emberben nem bízhatnak, közben a saját kis titkaikat is őrizgetik. Azonban ez a bizonyos A mindent tud, figyeli őket. Szinte az összes szereplő gyanúsítottként is felmerül. Aztán kiderül, hogy A nem egyetlen személy, de ez csak tovább bonyolítja a dolgokat. Amikor közel kerülnek A személyazonosságához, valahogy mindig elintézik, hogy a lányok ne tudjanak meg semmit. Azonban ők mindenképp fényt akarnak deríteni arra, hogy ki ölte meg a barátjukat, Alisont." Még csak egy éve találtam rá a sorozatra, de már bedaráltam 6 évadot és a 7. évad első felét. Már rég befejeztem volna, de sajnos téli szünetre mentek a lányok. Ez egyébként az utolsó évad, aminek részben örülök, de azért szomorú vagyok. Kiderült, hogy ki A, erre tovább vitték a sorozatot és lesz egy "BIG A" aki minden mögött állt. Kicsit unalmas már, hogy mindig találgatni kell ki is az illető, de azért megnézem, mert érdekel a vége. Az első pár évadban Aria volt a kedvencem, aki egy laza, vagány csajt alakított. Sajnos a későbbi évadokban kislányos és egyben nőies stílusa lett. A kedvenc színészem, aki Caleb szerepébe bújt (egy nagyon pimasz, vagány srác) beleszeret Hannába, aki addig full csajos volt és átviszi őt egy vagányabb vonalra. Utána természetesen Hanna ruhatárát is bármikor kifosztottam volna. Izgalmas és kicsit ijesztő is a sorozat. Ezt csak olyan embereknek ajánlom, akik nagyon türelmesek!
3. Orphan Black: "Miután tanúja lesz egy nő öngyilkosságának, a dörzsölt kaméleon, Sarah, a nő bőrébe bújik, aki teljesen véletlenül éppen úgy néz ki, mint ő. Az a terve, hogy úgy oldja meg problémáit, hogy kifizeti a nő pénzéből saját adósságait, de ehelyett egy olyan rejtély megfejtésébe bonyolódik bele, amely még az ő sokat látott karakterének is sok(k): a halott és ő 'klóntestvérek'. Sarah válaszokat akar, és miközben azokat keresi, döbbenten fedezi fel, hogy még sok olyan klón szaladgál a világban, mint ő - genetikailag azonos emberi lények, akiket gyanútlan szülők neveltek fel, teljesen különböző körülmények között. Bár fogalma sincs róla, ki alkotta a klónokat, hamar ki kell derítenie az igazságot, mielőtt a megölésükre küldött bérgyilkos egyenként levadássza mindannyiukat." Ezt a sorozatot épp tegnap kezdtem el, de egyből a harmadik helyet kapja. Már az első rész annyira megfogott, hogy úgy gondoltam EZ A SOROZAT K*RVA JÓ! Sajnos több dolgot nem tudok mondani, de nagyon izgalmas!
2. True Blood: "A tömeggyártott szintetikus vér feltalálásának köszönhetően a vámpíroknak nincs szükségük többé emberekre, hogy napi szükségleteiket fedezzék, és - ha kényelmesen nem is, de szabadon - sétálhatnak halandó társaik között. Bár azáltal, hogy embertársaik lekerültek étlapjukról, legendabeli szörnyetegekből egyik percről a másikra hétköznapi polgárokká váltak, az éjszaka világából még mindig nem törhetnek ki. Sokan aggodalommal fogadják, hogy ezek a teremtmények előbújtak koporsóikból, s most köztük élnek. A világ vallási vezetői és kormányhivatalnokai már eldöntötték, kinek az oldalára álljanak, azonban Bon Temps, a louisianai kisváros még gondolkodik." Minden nőnek kell egy vámpíros sorozat, de úgy gondolom én a legjobbat választottam ki. Jó szokásomhoz híven, nem a főszereplő lány lett a kedvencem, hanem Jessica a vámpírlány. Ebben a sorozatban is van szex, de nem annyi, mint a Lost Girl-ben, szerencsére. Az első évad talán egy picit unalmasabb, mint a többi, de aztán van élet, bőven. Ja és igen, itt is van egy kedvenc színészem, aki nem mást, mint Alexander Skarsgård (már megint egy rosszfiú). Ezt a sorozatot nem csak lányok nézhetik, még a haverjaim is szeretik, szóval bátran ajánlom mindenkinek! Tele van izgalmakkal, az utolsó évadra elszabadul a pokol. Még lehetett volna folytatni ezt is, de emiatt azért annyira nem szomorkodom. 
1. Grimm: "A középpontban a portlandi nyomozó, Nick Burkhardt áll, aki nyugodtan éli életét szerelmével, Juliettel, egészen addig, amíg be nem állít Marie néni, akitől megtudja: Ő valójában egy Grimm. A Grimmek feladata, hogy leszámoljanak a Keveréklényekkel, és fenntartsák a rendet az emberek és a Keveréklény-világ
között. Nicknek segítségre lenne szüksége, de Marie néni Adalind, a Boszorkányszörny áldozatává válik. A nagynéni a lakókocsiját Nickre hagyja, melyben az évszázadok óta összegyűjtött könyvek, bájitalok, fegyverek találhatóak; Nick ezek segítségével tanulja meg, mit kell tennie Grimmként. Nick egyik ügye során ismerkedik meg Monroeval, a Dúvaddal, aki egy rövid idő után segítője és barátja lesz. Persze nem könnyű Grimmnek lenni, Nicknek meg kell védenie nyomozótársát, Hanket; és Juliettet, de ez nem megy könnyen, mert rengeteg Keverék akarja az ő, és a közeli ismerőseinek halálát. Egy újabb gyilkosság során egy másik támogatót is szerez, Rosaleet, aki nem csak Nickkel kerül jó kapcsolatba, hanem Monroeval is. Miután egyre több ügyet megold Nick, egyre tapasztaltabb, egyre több mindent tud. De nem csak ő: a körülötte lévők is gyanakodni kezdenek, Juliette, Hank, és még Wu őrmester is. Juliette mire megtudná a teljes igazságot, hatalmas bajba kerül, Hank pedig a lelki összeomlás szélére…" Legjobb sorozat a világon! A teremtmények nagyon kreatívan lettek kitalálva és kidolgozva. Minden rész egy új lény, új izgalom. Már az első évad, első része meg tud fogni, utána pedig nincs megállás. Ez az első olyan nyomozós sorozat, amit szeretek (egyébként utálom az összes többit), teljesen át lehet élni az egész történetet. Ijesztő, izgalmas és látványos! Sajnos a következő évad már az utolsó lesz. El sem tudom hinni, hogy vége lesz. Ez volt az egyetlen sorozat, amiből egyszerre akár 4-5 részt is megnéztem, mert annyira lázban tartott. 
+1: American Horror Story: "Az Amerikai Horror Story egy amerikai horror-dráma sorozat, amit Ryan Murphy és Brad Falchuk készített. A sorozat antológia-jellegű, hiszen minden évad egy, az előzőtől független történetet mesél el, egyfajta minisorozatként kezelendő. Murphy szerint mindegyiknek van kezdete, közepe és vége." Éppen ezért nem tudom ezt a sorozatot egy konkrét helyre tenni. Egyértelműen az első rész volt a kedvencem, ahol Violet és Tate szerelmi élete volt az egyik fő szál. A gyilkos ház kezdő évadnak tökéletes volt, hogy felkeltse az emberek érdeklődését. A második évad a Zártosztály címet kapta. Tökéletes folytatása volt az elsőnek, de engem Violetet játszó színésznő Taissa Farmiga fogott meg a legjobban, így nagyon hiányoltam. A harmadik évad Boszorkányok címmel futott. Szerintem ez lett a leggyengébb. Még egy átlag embernek is több képzelő ereje lett volna, mint a sztori kitalálójának. Bár a kedvenc színésznőm újra szerepet kapott benne, de ez sem segített az évadnak. Utána jött a Rémségek cirkusza, amit egyszerűen imádtam. Tökéletes folytatása volt a szériának, újra felkeltette az emberek érdeklődését. Nekem már kissé túlzás volt a sok gyilkolás, de megnéztem és nem unatkoztam. Aztán jött a hotel, ami nekem egy hatalmas csalódás volt! Nem a történet miatt, hanem mert kivettek egy jó színésznőt Lady Gaga miatt. A szerepét jól játszotta, de valamiért mégsem tudott lenyűgözni. Maga a sztori jó volt, és illő folytatása volt a sorozatnak. Egyetlen egy dolgot nem értek a sorozatban, mégpedig azt, hogy az összes évad utolsó része annyira nem illik oda, hogy az már fájdalmas. Mindig úgy vagyok vele, hogy az utolsó részt nem akarom megnézni, borzalmasan untat már és felesleges. Ezt leszámítva szeretem és egy nagyon erősen jó sorozat.