Régebben annyi emberrel beszélgettem itt, ott, amott. Mostanra pedig heti szinten egyetlen egy valaki ír rám, egy valaki, aki még emberszámba vesz. Azért íródott ez a bejegyzés, mert szeretném tudatni mindenkivel, aki eddig még csak annyit is szánt rám, hogy lájkolja az egyik fotómat, tudja mi van velem mostanában. Nem fogom magam visszafogni és lehet összetörök pár lelket, de démon vagyok, nemde? Aki nem bírja az őszinte embereket vagy csak simán a megnyilvánulást, akkor van egy X, amire kattintva megszűnik ez az egész "borzalom". Sziasztok, Alexa vagyok, még mindig. Tudjátok, én vagyok az a lány, aki a képekről visszanéz rátok. Bár a stílusom nem annyira cuki, mint én magam, de nem lehet mindenki egy finom, édességes doboz. De ti mégis valamiért itt voltatok velem, olvastátok a dolgaim, beszélgettetek velem. Aztán, amikor valamiért már nem voltam önmagam én is egy régi, elhasznált játék sorsára jutottam. Csillogtam, új játék szagom volt és élmény volt velem játszani, de most már büdös vagyok és fakó. Bár a cigitől általában mindig büdös szoktam lenni, egy nem dohányzó ember számára, de nekem is meg van a saját démonom, azon felül, hogy én is démon vagyok. Volt pár ember, aki "szerelmes" lett belém a beszélgetések közben, vagy legalábbis vonzódott hozzám. Mindig kérdeztétek, hogy miért nem akarok kapcsolatot, adtam egy majdnem igaz választ, de ne aggódjatok, a végén ez is ki fog ám derülni. Szóval mi van velem? Vettem pár könyvet és olvasom is őket! IMÁDOK olvasni!! Sajnos nem vagyok az a tudatlan, buta liba, akire a legtöbb férfinak szüksége van. Ahh, micsoda tragédia, már egy aprócska könnycseppet el is morzsoltam ám. Ezekben a könyvekben, amiket szeretek, mindig van egy srác és egy lány. A srác általában egy irdatlan nagy faszkalap a csaj pedig vágyik rá. De ezzel én így nem elégszem ám meg, kellenek hozzá természet feletti dolgok, és akkor nevezhetünk egy könyvet Alexásnak. Szóval, valahol, legbelül én is egy bunkó köcsögöt szeretnék, aki nem nyalja ki a seggemet, mint a legtöbb ember úgy általában, aki szeretne tőlem valamit. De azért ne legyen annyira bunkó, csak na, azért éreztesse velem, hogy nem én vagyok itt a Miss Topmodell 2017. Persze a jófejség és humor is tök jó (a köcsögség mellé). Na de!!! Azért vonultam vissza egy kicsi időre, mert KURVÁRA idegesített, hogy a telefonom fél másodpercenként pittyeg, legszívesebben már kivágtam volna az ablakon. Szeretem a teret, amikor csinálhatok valamit legalább egy óráig csendben, nyugalomban. Viszont a kis szünetem következménye az lett, hogy nem írt nekem már többé egyikőtök sem, vagyis!! Amiért kb. egy hétig szartam a világra, mindenki számára meghaltam. Szépen meg is ástátok a síromat, ejtettetek pár könnycseppet, belebasztátok a hullám, aztán elhúztatok a picsába, BASSZÁTOK MEG! Szóval miért is nem akarok kapcsolatot? Mert csillogok, jó illatom van, érdekes új játékokat lehet velem játszani, amit lehet már játszottatok mással is (több, mint valószínű), de mivel még új vagyok, ezért jó vagyok. Aztán, ha egy idő után már nem leszek ilyen szép és jó játék, akkor a szeméttelepen bedarálnak, majd készül belőlem egy új játék a következő embernek. Mert ugyebár ilyen a körforgás. És neeee, ne mondjátok, hogy ez nem így van, figyelek ám mindenkit, akivel valaha is legalább fél órára jóban voltam. Az instagram pl egy akkora geci, hogy látom miket szivecskéztek és az egyikőtök belájkolt pár ribancnak kinéző csajt. Én csak addig vagyok ribanc, ameddig megvagyok vádolva a nyakláncom vagy mi a szöszöm miatt. De azon felül, még akkor sem ugrok senkihez, ha majd belehalok annyira tetszik. Valószínűleg múzsa sem leszek soha, mert a nyelvem túl rövid (remélem értitek) és a kedves szavak... hát eléggé ritkák. Kit tudnék megihletni ilyen éles nyelvvel? A múltban már el is égettek volna boszorkányság miatt. Na meg nem tudok rajongani senkiért és semmiért! Dzsizösz, a test porrá lesz a lélek pedig fénylik tovább, erre nem is gondoltok sohasem, igaz? Pedig lehet, hogy életetek szerelme egy szürke kisegér, aki a seggeteket is kinyalná, de nektek az nem elég, több kell, mindig valami villogó, fényes, csillogó szarság! Nem ragaszkodom a dolgaimhoz, azok csak tárgyak és az emberekhez sem, mert engem szerettek mindig a szarban hagyni. Bizalom? Az nincs, de a tisztelet megjár mindenkinek. Amikor bejelöl valaki facen vagy instagramon engedélyt kér, csak azért teszi, mert lát egy képet, ami épp jól sikerült és emiatt úgy gondolja, tök jó lenne velem lenni, mutogatni, és a személyem csak addig érdekli, ameddig cuki és seggkinyalós. Rosszul lettem bekötve, ezt a kicseszést! Szerencsémre nem vagyok vak, a lelki szemeim mindig tudják a másik szándékait. Azt is tudtam már, hogy az egyetlen személy, aki ír nekem odáig van értem, de játszom a hülyét, a tudatlant. Szeretem látni, ahogy próbálkoztok elérni valamit, bocsi! De legalább őt őszintén érdekli, hogy mi a fasz van velem, nem egy elcseszett sablon szart tesz elém. Ha eljutottatok a végére és bármit szeretnétek hozzáfűzni, akkor pittyegjetek, ha meg nem, akkor köszi azt az x időt az életedből, jó volt.