"A szó a leghatékonyabb eszköz. Egyszerű, ezért sokszor alábecsülik. Pedig képes gyógyítani és rombolni is."

Mint említettem, mostanában elkezdtem olvasgatni. Régebben is jó szokásom volt, csak mostanában nem engedhettem meg magamnak egy új könyv vásárlását. Viszont most már igen, úgyhogy bele is merültem az Obszidiánba, mint a Luxen sorozat nyitó részébe (aztán utólag kiderült, hogy vannak mellék könyvek is, de az csak kiegészítés a könyvhöz, nem muszáj). Az elején éreztem az a szokásos sztorit, ami a legtöbb vörös pöttyös könyvet jellemzi, de aztán ahogy jöttek az események, úgy röppentek el a szokásos jellemzők. Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, csak annyit mondanék, hogy: IMÁDOM! Általában mindig sikerült olyan könyvekhez nyúlnom, amik tetszenek, szóval szar könyveket amúgy sem olvasok. Bár kritikus nem vagyok és nem is akarok sosem lenni, mivel saját bőrömön tapasztalva, kurva nehéz könyvet írni! Így minden tiszteletem az összes íróé és próbálkozóé. " Egy pillanatig átláttam a mély, szürke szemekben izzó, hitetlenkedő dühön. Fájdalom volt mögötte. És a tudat, hogy fájdalmat okoztam neki, égetett, mint a sav." Ez a könyv kb. leírja, milyen kapcsolat is tetszene nekem. Tudjátok az a piszkálódós srác, aki bármit megtenne érted, de nem istenít, stb. Meg kell küzdened érte, de neki is érted ... tökéletes. Nem vagyok oda a világűrből jött lényekért (már csak emiatt is más a megszokotthoz), de kivételesen elnyerte a tetszésem. Szívesen elfogadnám Daemont, a könyvben adódó nehézségek nélkül, természetesen. A történet Katyről szól, aki Floridából egy kisvárosba költözik. Az apja 3 éve meghalt, rákban, emiatt az anyja úgy döntött, szüksége van levegőváltozásra. A szomszédja lesz Dee és Daemon, akikről a könyv közepére kiderül, hogy másik bolygóról menekültek ide. Különleges képességeik vannak, pl, meghajlítják az időt, tudnak gyógyítani és gyorsan mozogni. Katy egy visszahúzódó 17 éves lány, akinek a legnagyobb hobbija a könyvek. Van egy blogja is, ahol kritikákat ír. Amikor ezek a lények használják az erejüket, akkor az emberek megjelölődnek, fényesek lesznek, ez pedig felkelti a lényeket üldöző gonoszak figyelmét. Katynek a sráccal kell maradnia, hogy megvédje az auromoktól, ha túl akarja élni ez az egészet. Ennyi a rövid történet. Szerettem benne a feszült kapcsolatot és a beszólásokat. Imádtam, hogy a srác védelmezi Katyt. "Úgy nézett rám, mintha én volnék a világon az utolsó darab csoki." Imádtam, hogy belevonták a kristályokat is, első részben az obszidiánt. Alapból is mindig voltak köveim, csak nem ékszerként, de ennek következtében úgy döntöttem, KELL! 
Kedvenc szereplőm: Daemon
Kedvenc rész: Minden veszekedés
Legrosszabb jelenet: Nem volt, csak sajnáltam, hogy vége lett. (egyébként a könyv kb. 420 oldal és ez nekem mindössze 2 napig (vagy addig sem) tart. 

"Pofonként ért a felismerés: mindvégig azzal voltam elfoglalva, hogy ellökjem magamtól, csak azt ismételgettem, hogy ami közöttünk van, nem valódi. És most, amikor megláttam, milyen mélyek valójában az érzései irántam – és az enyémek iránta –, elment."